Úgy érzem, valamilyen varázserő lengi körül az ige szavunkat. Iskolás koromban nagyon szerettem a nyelvtant, és alaposan meg is tanultam, hogy "az ige cselekvést, létezést, történést kifejező szó" - de már akkor túlegyszerűsítettnek, csupasznak találtam ezt a meghatározást.
Ahelyett, hogy a szó mélyanalízisébe merülnénk, inkább nézzük meg, hogyan lehet még - akár inspirációt keresve - az igére tekinteni.
IGE
eredeti (az ótörökből származó) jelentése: beszéd, szó
nagyon korán hozzátapadt jelentése: varázsige, varázsszó,
bűvös szó
többletjelentései: teremtő szó, kimondott szó, adott szó
az eredeti görög szövegekben: logoszként ("írott szó")
vagy rhémaként ("kijelentett szó") szerepel
kisbetűvel írva, vallásos értelemben: bibliai szakaszok
vagy egyetlen vers
nagybetűvel írva: Isten kinyilatkoztatása a Bibliában,
és maga Jézus
A Logosz-himnusz János evangéliumának bevezetőjében található, és a teológia talán legvitatottabb szavait tartalmazza. Az első sorai:
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben az Istennél volt.
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Kérdések:
- Hogyan hatnak a környezetedre a szavaid? Mit vált ki a családodból a beszédmód, amit használsz? Mit üzensz a munkatársaidnak, barátaidnak a beszédstílusoddal, szóhasználatoddal?
- A gondolkodásunk a belső beszédünk. Hogyan befolyásolják a gondolataid a viselkedésedet? Megváltoztathatja-e a vélekedéseidet az élményeid másfajta megfogalmazása?
- Van olyan dolog, aminek a kimondását megbántad? Küldtél olyan írott vagy kimondott üzenetet, ami fájó nyomot hagyott valakiben? Hogyan lehetne ezt legközelebb elkerülni?
- Mi az, amit jól esne minden nap hallanod valakitől? Kipróbáltad már, hogy milyen magadnak elmondani ezeket a szavakat?
Bejegyzések
